A Papáról meg az ő villamosáról már írtam egyszer, korábban. Ahhoz, hogy értsd, érezd azt a feelinget,csííííít, ami a családunkban működik, jó azt is ismerni (ITT olvasható – katt). Egy időben sokat buszoztunk a gyerekkel. Egyedül voltam. Egy keresetből kellett mindent előteremtenem. A lakás rezsijét, az óvodai költségeket, a ruházkodást, az ételt, italt,… Tovább »
…és jött a busz!
A Papáról meg az ő villamosáról már írtam egyszer, korábban. Ahhoz, hogy értsd, érezd azt a feelinget,csííííít, ami a családunkban működik, jó azt is ismerni (ITT olvasható – katt). Egy időben sokat buszoztunk a gyerekkel. Egyedül voltam. Egy keresetből kellett mindent előteremtenem. A lakás rezsijét, az óvodai költségeket, a ruházkodást, az ételt, italt,… Tovább »
A nagyapám igen híres ember volt. Komolyan. Ismerte fél Budapest. Legalábbis, az a fele, akik Angyalföldre, a Váci úti gyárakba, no meg Újpest számtalan üzemébe jártak dolgozni. Ugyanis ő vezette azt a villamost, a 3-ast, ami a Nyugati Pályaudvartól egészen Újpest határáig futott a síneken – közel 40 éven át minden hajnalban. Ez volt az… 
A családunk élete jobban összefonódott a tömegközlekedéssel, mint a budai fonódó villamos hálózat Budapesttel. Sőt! Még bele is gabalyodott, de az már egy másik történet… (egyszer majd azt is elmesélem – talán…) Van-e valaki, akinek ne lenne legalább egy gördülő története? Olyan, ami vonaton, buszon, villamoson, metrón, taxiban vagy saját autóban ülve esett meg… 