A családunk élete jobban összefonódott a tömegközlekedéssel, mint a budai fonódó villamos hálózat Budapesttel. Sőt! Még bele is gabalyodott, de az már egy másik történet… (egyszer majd azt is elmesélem – talán…)
Van-e valaki, akinek ne lenne legalább egy gördülő története?
Olyan, ami vonaton, buszon, villamoson, metrón, taxiban vagy saját autóban ülve esett meg vele? Éppen akkor, amikor négy vagy több keréken utazott, pontosabban, gördült valahonnan valahova
Robinak, a sarki hentesnek a szerelem hullott az ölébe a 6-os villamos lépcsőjéről, a szó szoros értelmében. Sárikának ugyanis a lépcsőbe akadva letört a cipősarka. Eközben a villamos meglódult előre, Sárika meg dőlt – hátra… Meg sem állt volna a földig, ha nem toporog ott mögötte a Robi, aki elkapta. Olyan alaposan, hogy ezt követően, öt közös gyermekük is született. Hát hogyne! Hiszen őket az élet meg a villamos is egymásnak teremtette!
Flórát hatan zsebelték ki a 6-os villamoson, fizetésnapon… Nóri néni a bokáját törte, mikor a troli ajtaja odacsukta a kabátja szárnyát és úgy indult tovább… az iszákos Lalika a kis Lalit, Józsi bá’ meg a Zombi kutyát felejtette a buszon… Szerencsére meglettek a végállomáson. A sofőrök és a rendőrök felváltva pesztrálták őket..
Nekem is vannak gördülő történeteim. Jócskán!
Biztos vagyok benne, hogy neked is! Akár meg is kereshetsz vele, a rolling sztorik facebook oldalán! Vagy írj a rollingsztorik@gmail.com e-mailre! Ha jó a te gördülő történeted, helyet adok neki itt a blogban! Szívesen olvasnám, azt ami veled megesett, akkor, amikor
– új autót vettél,
– kizsebeltek a 4-6-oson,
– molesztáltak a buszon
– karamboloztál az M7-esen (vagy másutt)
– fellöktek a bringával
…satöbbi, satöbbi, satöbbi…
Várom a történeted!
Várlak, hogy elolvasd az én történeteimet – s hozzá fűzd a véleményedet, ami nemcsak nekem számít, hanem mindenkinek, aki a pandémia után újratervezné életünk egyik legjelentősebb részét, a közlekedést…
Hiszen amíg élünk, mindig úton vagyunk…
Barátsággal:
Mikulás Anna – a blog szerzője
Még mielőtt bárki szóvá tenné: szakcikkeket ezen a blogom tőlem ne várjon senki, mert nem vagyok szakember, csak utazó – aki utasként is egy szebb, jobb, élhetőbb világra vágyik, úgy, hogy őrzi az emlékeit!
Csók a családnak!
….én meg elkezdem – a legelején… a villamosokkal, a következő posztban a Papával, akinek élete volt a villamos…
(Jut eszembe! Ha tetszett a poszt, ne felejtsd el lájkolni és megosztani! Köszönöm!)
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: